A Parthenón ma hófehér márványnak tűnik, de az ókorban élénk vörös, kék és arany színekkel díszítették, sőt, egy hatalmas, elefántcsontból és aranyból készült Athéné-szobor is állt benne.

A knósszoszi palotában már 3500 évvel ezelőtt működött a világ egyik első bonyolult vízvezeték- és csatornarendszere, sőt, még vízöblítéses toalettekkel is rendelkezett.

A Rodoszi Kolosszus – a hatalmas bronz Napisten szobor – mindössze 54 évig állt, mielőtt egy földrengés ledöntötte, de romjai még évszázadokig a helyszínen maradtak, és így is csodájára járt a világ.

A Colosseumot alkalomadtól teljesen el tudták árasztani vízzel, hogy valódi tengeri csatákat (úgynevezett naumachiákat) rendezzenek benne, igazi hadihajókkal.

Bár a színházat eredetileg a görögök építették a drámai előadásoknak, a rómaiak később teljesen átépítették, hogy alkalmas legyen a sokkal véresebb gladiátor- és állatviadalok megrendezésére.

Pompeji falaitt teleírták ókori graffitikkel: a régészek a mai napig találnak politikai kampányszövegeket, szerelmi vallomásokat, sőt, kocsmai panaszokat is az ételek minőségére.

A Hagia Sophia hatalmas főkupolája annyira monumentális és újszerű volt a 6. században, hogy a kortársak szerint úgy tűnt, mintha egy arany láncon függne egyenesen az égből.

Az aspendosi római színház akusztikája olyan tökéletes, hogy ha a színpad közepén leejtesz egy pénzérmét, azt a legfelső sorban ülők is tisztán hallják – a mai napig rendeznek itt operafesztiválokat mikrofonok nélkül.

A Mnajdra templomot úgy tájolták az újkőkorszaki építők több mint 5000 éve, hogy a napéjegyenlőségek és a napfordulók idején a felkelő nap sugarai hajszálpontosan világítsák meg a belső oltárokat.